Szeszélyes ez a nyár. Már Balatonról egyszer visszafordultunk, de egy gyerekbarát helyen sikerült két jó napot kifognunk. Igaz, a kicsit egész nap őrízni kellett, nemcsak azért, hogy baja ne essék, igénye van arra, hogy megmutassa mit tud ő. A medencében, a játszótéren, a csúzdán, a trambulinon. Ügyes, gyors, ugrál, mint a szöcske, mászik, mint egy kismajom. Amikor felér a szövevényes kötélhágcsó tetejére, arcán a hegymászók diadalittas mosolya. De legjobban a vízben érzi magát, amikor a többi apróság már vacog, ő még ficánkol. Nézem, hogy mennyire felszabadultan boldog, akárcsak a többiek.
Az apukák kezében fényképezőgép, majd jó lesz visszanézni ezeket az önfeledt pillanatokat. Van, aki először van itt családostúl, van, aki harmadszor, más ötödször. Abban mindahányan megegyezünk, felesleges hosszú, fárasztó utat végigcsinálni, hogy a tengerhez menjünk, nekik elég a kisvíz, s nekünk is kényelmesebb a babáink számára kialakított szállodában nyaralni, ahol hébe-hóba még mi is pihenhetünk.